OPNI 2005 - egy pszichiátriai horrortörténet napjainkban - dokumentumok

- A zárójelentés szerint Risperdalt, Rivotrilt, Tegretolt, Haloperidolt kaptam.

- CCHR: „nem volt bírósági szemlén, nem is kapott semmilyen végzést, így ha volt egyáltalán, akkor sem tudott fellebbezni, hiszen nem tájékoztatták jogairól ill. nem tették lehetővé számára, hogy jelen lehessen”
-CCHR: „napokig nem tudott magáról a pszichotróp szerek miatt. […] 2005. x.hó y napig feküdt bent, akkor adaptációs szabadságra engedték azzal, hogy jelentkezzen 3 hét múlva. Akkor visszament és többet nem volt. Így a zárójelentésen 1 hónapos kórházi kezelés lett feltűntetve!”

- CCHR: „K. akarata ellenére bent tartotta (főnöke vitte be a folyosóról hozzá, emiatt nem merte hazaengedni?), pedig nem volt a zárójelentés szerint veszélyeztető állapotban. […] Érdekes, hogy 6 nap után ki is engedték, pedig az antipszichotikumok hatása a Pharmindex zsebkönyv 479. oldala szerint 2-4 hét után észlelhető.”

-2005. OPNI-ból a CCHR-nek: „Megkeresésére tájékoztatom, hogy xy dokumentációjának fénymásolatát költség megtérítésével, személyesen vehető át. XZ-nél lehet erről időpontot egyeztetni.”

-2005. Bp-i Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya II, Kiemelt Ügyek Főosztálya a CCHR-hez a nyomozás megszűntetéséről: „a cselekmény nem bűncselekmény”

-2006. jan. II. és III. kerületi ügyészség: „A panasz nem alapos. […] A beszerzett iratok és a tanúvallomások alapján jelen ügyben bűncselekmény alapos gyanúja nem áll fenn, így a nyomozás „látszólagos” folytatásának nincs értelme. Nincs olyan eljárási cselekmény, […], amely […] eredményre vezetne. A feljelentett cselekmény nem bűncselekmény.” (Hiszen minden a szakmai protokoll szerint történt-én megjegyzésem)

Ápolási dokumentációban : minden napos bejegyzések: „aludt, nem volt vele probléma, gyógyszerét bevette”

Gyógyszerekhez ált: 1-0- 1 a bejegyzés reggel-délben-este, vérnyomásértékek vannak feltűntetve (ált. 100/80), semmi egyéb. Pedig a dekurzus lap egy összetett, több lapból álló dokumentáció a felvett személyről.

-kórrajz, K., a felvételt végző orvos írta : „felvételkor elkeseredett, kommunikálni nem hajlandó, a helyzetet se hagyja tisztázni, sír, majd felnevet, összességében rendezetlenül viselkedik, majd kiabál, egyáltalán nem működik együtt, befolyásolhatatlan, így IV antipszichotikus és anxiolitikus terápiában részesül. Koponya és gerincoszlop alakilag ép, kopogtatásra nem érzékeny, meningeáélis tünetek nincsenek. Pupilla: o,=, centrális, fényre reagál, szemmozgások szabadok, nystagmus nincs. Izomtónus és izomerő testszerte megtartott. A vegetatív funkciók megtartottak. Mérsékelt kéztremor. Gyógyszert nem szed. Éber, minden tekintetben orientált. Viselkedése zaklatott, ellenáll, érdemi kommunikációba alig vonható, hangulata rapidan változékony. Figyelme nehezebben felkelthető, terelhető. Mnesticointellektuális funkciók megtartottak. Percepciós zavar nem észlelhető, hallucinációk nem explorálhatók. Anxietás. Suicid szándékot negál. Betegségbelátása részleges. Terápia: risperdal 2-0-4 mg, tegretol CR200 2szer 1, rivotril (2) 1-0-1, sz. E 2 amp haloperidol 2 amp rivotril. Akut pszichiátriai kezelése indokolt”

- 2 db Adatlap kórházi, ápolási esetről: üres

- zárójelentés: ugyanaz, mint a kórrajzon+laborleletek+ kórlefolyás: „osztályunkon az alkalmazott kezelés alatt megnyugodott, így adaptációra engedtük. Otthonában azonban gyógyszereit nem szedte, és az általunk felajánlott pszichológiai kezelést sem fogadta el. Tekintettel arra, hogy a mai kontrollon kompenzált volt (ennek hátterében nyilvánvalóan spontán hullámzása áll), otthonába engedjük. Továbbiakban szoros gondozói felügyelete javasolt.” + K. aláírása

- az OPNIsbírói jegyzőkönyv: a dokumentum szerint 2005. x hónap y napján volt, melyen a bejegyzés szerint jelen vagyok (nem volt ilyen szemle!), meg még jelen van dr K L, dr. Gy S, H. E., dr I E. Itt az van leírva, ami különbözik K. felvételi bejegyzésétől, hogy „önmagára nézve akut stresszreakció miatt veszélyeztető állapotban van.” „Beszéltem a beteggel s kioktattam jogaira.” Részemről: „elfogadom intézeti gyógykezelésemet.” A tárgyalás helye az OPNI a bejegyzés szerint. „magát nem tudja ellátni, gyógykezelésre szorul, amit csak az intézetben lehet megoldani”. „a bíróság ezt a tényállást a szakértő véleménye, a kezelő orvosi nyilatkozata, a kórtörténeti előzmény és a mai tárgyalás lapján állapította meg”. Én állítólag: „elfogadom a határozatot” „miután senki sem fellebbezett a bíróság rövid szövegű nyomtatványt alkalmazott.”

-dr. B E, igazságügyi elmeszakértői vélemény: „felvétel péntek 13 óra körül” „agresszívek voltak, nem engedték el, a gazdaságis ápoló, aki felveszi az adatait kineveti, tehát úgy érzi, kinevették, a személyzettel szemben paranoid.” (szintén más mint a felvételt végző orvos véleménye) „Jelen vizsgálatnál már nyugodtabb, de elbocsátását követeli” +ua. mint a zárójelentésen. Szombatra van dátumozva ez a szakértői vélemény, ez lehetetlen, több napig nem tudtam magamról.

- Dr B GyMagyar Orvosi KamaraOrszágos Etikai Bizottsága: „dr. K. etikai vétséget nem követett el. […] A panaszost kollégája, dr G professzor pszichiáter (más papíron Rihmer neve van ugyanennél a résznél) találta az intézet folyosóján rendezetlen állapotban, hangosan zokogva, a kérdésekre kusza választ kapott. Úgy ítélte meg, hogy sürgősségi segítségre szorul, és ezért kísérte a felvételi helységbe, ahová a panaszlottat mint ügyeletes orvost hívták. A zaklatott szélsőségesen ingadozó hangulatú panaszos nem volt hajlandó kommunikálni. Panaszlott orvos felhívta a panaszost korábban kezelő terapeutát (nem tudta felhívni, ugyanis nem tudta a számát), és a tőle kapott információk, valamint a panaszos csuklóján, alkarján látható többszörös bemetszések (ez a psoriasis), azaz korábbi szuicid kísérletek nyomai alapján úgy ítélte meg, hogy panaszos veszélyeztető állapotban van”(ezt K pont fordítva dokumentálta). „A megfelelő időben megtörtént az orvos szakértői vizsgálat, mely további kényszergyógykezelést javasolt, és ezt a bíróság elrendelte.” (Erre mondta a rendőr, ha (ál)bíróilag is le vannak védve, sajnos, nincs mit csinálni) „Az Etikai Bizottság tárgyalást tartott, melyen a panaszos nem jelent meg. (ez az, amiről nem kaptam értesítést) „Az Etikai Bizottság tagjai egyhangú szavazással úgy döntöttek, hogy etikai vétség nem történt, a panaszt elutasítják.” „Mivel tértivevényes kétszeri értesítést küldött az Etikai Bizottság, a nem kontrollálható telefonértesítés nem jöhetett szóba.” (Ők ígérték a telefonértesítést) „A panaszlott leírja, hogy telefonon beszélt a beteg terapeutájával, de ennek hiányában is felismerhetőek voltak a megelőző öngyilkossági kísérletek (sose volt öngyilkossági kísérletem) és alkari hegei, melynek alapján nyilvánvaló volt a korábbi önsértő magatartások megléte (psoriasis van a kezemen). A pszichiáternek ilyen szituációban minden esetben gondoskodnia kell a beteg teljes körű felügyeletéről. A panaszos felvétele és gyógyszerelése előtt kérésére megengedték, hogy telefonáljon, és nem szabták meg, kit hívhat és kit nem. Arról a panaszlott semmiképpen sem tehet, és azért nem felelős, hogy a panaszos e telefonok során nem szüleit hívta, és több telefonálási kísérlete sikertelen volt.” „Az etikai vizsgálat a panaszlott ténykedésére irányul, és semmiképpen nincs oka és lehetősége a kamara etikai bizottságának az igazságügyi orvosszakértő illetve a bíróság tevékenységét vizsgálni. „A kórházi dokumentáció sem tartozik az etikai vizsgálat tárgyához.” „Az etikai bizottság a körülmények maximális figyelembevételével járt el.” „A kezelés eredményére a beteg javult, hazaküldhető lett, ennek alapján nem állapíthat meg a bizottság vétséget.” „A panaszlottnak nem róható fel, hogy a panaszos indokolatlan érzelmi kitörés hullámába került, együtt nem működő betegnél, akinél évekre visszanyúló pszichés probléma áll fenn (aktuális falcolásra mint pikkelysömörre hivatkozik), elrendelte a gyógykezelést”

- Dr. B Gy Magyar Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottsága fellebbezés után: ekkor és ekkor „lesz a 2.fokú etikai eljárás, ahol „személyes részvételre nincs lehetőség”.

-CCHR saját dokumentuma: a szakértői vélemény az orvos elmondására épül, nem írt le felvételkor veszélyeztető magatartást, utólag mégis ezt állítja. Azaz: nincs dokumentum, ami a veszélyeztetés tényét indokolná.. […] „rendőrnek teljesen reális, hogy ilyen alapon bárkit bevihetnek, érti a szituációt, a bűncselekményt nem tudja bizonyítani, K.-t beidézte.” „xy-nak eddig soha nem volt szüksége gyógyszeres terápiára” „Tekintve a gyógyszerek mellékhatását nem csoda, hogy nem tudott tiltakozni a továbbiakban kezelése ellen.”

- Rendőrhöz CCHR: Btk. 175. , 174 paragrafusokat idézi, alkotmány 2. paragrafusát, 1997. évi CLIV tv: 10 paragrafus 1, 4; 11 paragrafus 2, 7; 13 paragrafus; 199. paragrafus 4,5,6; 1952. évi III.tv. Pp. Bírósági eljárás

-etikai tárgyalásról még egy dokumentum: elutasítja kérelmemet. „A panaszlott írásban jelezte, hogy tevékenysége miatt nem tud a tárgyaláson személyesen megjelenni” K. nyilatkozata feléjük, hogy akkori állapotomat kiváltó okokról nem vagyok hajlandó érdemben beszélni, teljesen veszélyeztető állapotban voltam, nem működtem együtt, pszichotikus dekompenzáció jellemző a borderlineokra, indulati cselekedetre hajlamosak a borderlineok. A szakma szabályai szerint járt el, három hét múlva megjelentem kontrollon és elmehettem+ a kórrajzot említi. (érdekes, pont az ő osztálya mondott bipolárist, és itt is ellentétes: kórrajzra hivatkozik, ahol nem vagyok szerinte önveszélyeztető, majd ezzel az önveszélyeztető dologgal mégis levédi magát utólag)

A diagnózisokkal nagyon felelőtlenül, minden vizsgálat nélkül, 5 perc alatt dobálóznak.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!